A gazdasági szereplők kölcsönös egyetértésével létrejövő (adásvételi vagy viszonzatlan, egyoldalú juttatás típusú) forgalmi adatok. A gazdasági események (termelési, áruszállítási, szolgáltatási, jövedelmi vagy finanszírozási műveletek, folyamatok) időszaki pénzértékét jeleníti meg a statisztikákban.

A pénzügyi vagy nem pénzügyi instrumentumok értékének (árának) változása valamely időszak alatt a gazdasági környezet (a piaci árak vagy a devizaárfolyamok) változása hatására.

A pénzügyi vagy nem pénzügyi instrumentumok (eszközök, kötelezettségek) értékének változása valamely időszak alatt a gazdasági szereplőkön, illetve a gazdasági környezet hatásain kívül álló okokból. Statisztikai átsorolások és rendkívüli események leírására szolgáló állományváltozás összetevő.

A gazdasági szereplőket viselkedésük, a gazdaságban betöltött szerepük alapján szektorokba csoportosítja a statisztika. A statisztikában szereplő fő szektorok a következők: nem pénzügyi vállalatok, pénzügyi vállalatok, államháztartás, háztartások, háztartásokat segítő nonprofit intézmények, külföld. A fő gazdasági szektorok sok esetben további alszektorokra bonthatók.

Központi Bankok Európai Rendszere (Jelentési keretrendszer)

Európai Központi Bank

Az SDMX, amely a Statistical Data and Metadata eXchange rövidítése, egy nemzetközi kezdeményezés, melynek célja a statisztikai adatok és metaadatok nemzetközi szervezetek és tagországaik közötti cseréjének mechanizmusainak és folyamatainak szabványosítása és korszerűsítése.

Az AnaCredit az euroövezet egyedi banki hiteleiről részletes tájékoztatást nyújtó adatállomány. A mozaikszó az 'analytical credit datasets', vagyis az analitikus hitelnyújtási adatállomány kifejezést takarja. Az EKB az euroövezeti és néhány euroövezeten kívüli nemzeti központi bankkal közösen indította el a projektet 2011-ben. Az adatok és nemzeti hitelnyilvántartások felhasználásával összeállított, harmonizált adatbázis többféle központi banki tevékenységet is támogat, így például a monetáris politikai döntéshozatalt és a makroprudenciális felügyeletet.

Az XBRL (eXtensible Business Reporting Language) egy olyan szabvány, amelyet az információk közlésére használnak a vállalkozások és az egyéb pénzügyi információk felhasználói között. Az XBRL közös, elektronikus formátumot biztosít az üzleti jelentésekhez.

A pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39 számú EU irányelv, ('Markets in Financial Instruments Directive', rövidítve: MiFID) amely 2007. november 1-jével lépett hatályba. A fogyasztók védelmében két fő mechanizmust tartalmaz: - (1) A szolgáltatóknak tájékoztatniuk kell a fogyasztókat önmagukról, az általuk nyújtott szolgáltatásokról és az általuk kínált pénzügyi eszközökről. - (2) A szolgáltatók kötelesek megfelelni bizonyos bizalmi előírásoknak, ami azt jelenti, hogy a fogyasztó legjobb érdekei szerint kell eljárniuk. A cél az, hogy a fogyasztó a befektetési termékkel kapcsolatos döntés meghozatalához elegendő tájékoztatást kapjon.

Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (angolul: International Financial Reporting Standards, IFRSs) elvi alapú, megközelítésű számviteli standardok, értelmezések és keretelvek, melyet a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (angolul: International Accounting Standards Board, IASB) bocsát ki. Az IFRS-ek (a magyar számviteli szabályoktól vagy a US GAAP-től eltérő módon) inkább elvi megközelítést alkalmaznak, semmint konkrét, speciális szabályokat az egyes esetekre. Jellemző rájuk a pénzügyi szemlélet, és a befektető-központú információ-szolgáltatás, mely kihat mind a megjelenítendő eszközök és kötelezettségek körére, mind az értékelési szabályokra

'Key Performance Indicator'. Egy-egy témára vonatkozó főbb teljesítménymutatók

Az oldaltérkép megmutatja a honlap felépítését és egy hierarchikus listaként tartalmazza az aloldalak hivatkozásait.

Microsoft Power BI-ban kialakított dinamikus, interaktív riportok, jellemzően főbb közleményekre vonatkozóan

A monetáris pénzügyi intézmények szektorát a jegybankok, a hitelintézetek és a pénzpiaci befektetési alapok alkotják. Rövidítve MPI-ként hivatkozunk ezekre a szektorokra. Az Magyar Nemzeti Bank, mint a hazai jegybank is része a szektornak. A pénzügyi vállalatok szektorának részét képező összetett alszektor.

A jegybankokon kívüli monetáris pénzügyi intézmények alkotják a szektort, vagyis a hitelintézetek és a pénzpiaci befektetési alapok.

A központi kormányzat, a helyi önkormányzatok, – külföldi ország esetében – a tartományi kormányzatok és a társadalombiztosítási alapok alkotják a szektort. A központi kormányzat szektorába tartoznak a központi költségvetés szervein kívül a statisztikailag ide sorolt intézmények is. Hasonlóképpen, a helyi önkormányzatok szektorának is részét képezik az oda sorolt önkormányzati cégek. A befektetésvédelmi alapok (például az OBA és a BEVA) is része az államháztartás szektorának.

Gazdasági és Monetáris Unió', vagyis az euróövezet országai, valamint az ide sorolt nemzetközi szervezetek. A GMU övezetbe tartozó anyaországuk közigazgatási rendszerébe szervesen tagozódó területek is a GMU országok közé tartoznak: Aaland szigetek, Francia Guiana, Guadeloupe, Monaco, Martinique, Saint Pierre és Miquelon, Reunion és Mayotte.

A nem GMU-beli országok tartoznak az Egyéb külföldi országok közé.

A repó egy értékpapír-visszavásárlási megállapodás, mely két, ellentétes irányú adásvételi ügylet együttese: egy értékpapír eladása/vétele, illetve ezzel egyidejűleg kötött megállapodás a visszavásárlásról/eladásról. A repóba adott értékpapír statisztikai (és általában számviteli) értelemben nem kerül ki a mérlegből, ahogyan a repóba vett papír sem kerül be a partner mérlegébe. Az értékpapír adásvétellel összefüggésben keletkező követelések hitelként, míg az ilyen kötelezettségek betétként kerülnek megjelenítésre a statisztikákban. Az értékpapír-számlákon az értékpapírok mozoghatnak, ezért azok statisztikai korrekciójára lehet szükség.

A statisztikai adatsorokban a hitelek esetében a partnerrel szembeni tőkekövetelések állománya jelenik meg, vagyis a hitelként bemutatott értékek nem tartalmazzák a hiteleken felhalmozott kamatok, az értékvesztések és - a számviteli és statisztikai mérleg módszertani különbségeként keletkező, úgynevezett - értékelési különbözetek állományát. A közzétett betétállományok ugyancsak nem tartalmazzák a felhalmozott kamatokat és az értékelési különbözeteket.

A hitelek és a betétek esetében az adatszolgáltatóknak külön meg kell adniuk az egyes állományok bruttó tőkeösszegét, az állományokon felhalmozott (időszakra jutó, de még nem esedékes) kamatokat, valamint a számviteli értékvesztése összegét. Értékelési különbözet lesz a hitelek és a betétek számviteli előírások alapján számított könyv szerinti (nettó) értékének és a bruttó tőkeösszeg + felhalmozott kamatok + értékvesztések összegének különbségeként keletkező összeg.

Az eszköz oldali hitelek a nyújtott hiteleken kívül tartalmazzák a hitelintézetek által más monetáris pénzügyi intézménynél elhelyezett betétek állományát, ideértve az óvadéki/letéti betéteket is. A repó ügyletekből és az értékpapírkölcsönzési ügyletekből eredő követelések is a hitelek között jelennek meg. A publikált adatsorokban a hitelek esetében a partnerrel szembeni tőkekövetelések állománya jelenik meg. A hiteleken – és a hitelintézetek által elhelyezett betéteken – felhalmozott kamatok összege az Egyéb eszközök közé kerül besorolásra. A hiteleken képzett értévesztések és az – eltérő számviteli és statisztikai számbavétel miatt keletkező – értékelési különbözetek állománya - összhangban a nemzetközi előírásokkal – átkerül a mérleg forrásoldalára, és a céltartalék állományával együtt kerül publikálásra. Ennélfogva a statisztikai idősorokban publikált mérlegfőösszeg a hitelekhez és elhelyezett betétekhez kapcsolódó értékvesztések és értékelési különbözetek állományának összegével nagyobb lesz, mint a hitelintézetek jelentett mérlegfőösszeg adata.

A forrás oldali betétek magukban foglalják az adatszolgáltató hitelintézet által felvett hitelek állományát is. Amennyiben a publikált idősorok külön nem nevesítik a repó típusú ügyletekből eredő kötelezettségeket, akkor ezek az állományok is a betétek között szerepelnek. A betétek esetében – hasonlóan a hitelekhez, ugyancsak – a bruttó tőkeösszegek állománya szerepel az idősorokban. A felhalmozott kamatok és az értelési különbözetek állományát az Egyéb források idősora tartalmazza.

Olyan folyószámlabetétek, amelyekről jelentős késedelem, korlátozás vagy büntetés nélkül, kérésre közvetlenül kifizetések teljesíthetők például átutalás vagy készpénzfelvétel formájában. Vagyis a legtöbb (hagyományos) folyószámla transzferálható betétként jelenik meg a publikációban. Amennyiben valamely folyószámla nem teljesíti ezt a feltételt, akkor az azon lévő betétállomány a nem transzferálható betétek között kerül kimutatásra. Ilyenek lehetnek például a megtakarítási számlák vagy a takarékbetétkönyvek.

Az eszköz oldali hitelviszonyt és tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok, a nem értékpapír formában megjelenő egyéb részesedések, valamint a pénzpiaci és a nem pénzpiaci befektetési alapok, illetve a kockázati tőkealapok által kibocsátott befektetési jegyek állománya a hitelintézetek számviteli politikájának megfelelően számított könyv szerinti értéken szerepel az idősorokban. Ahol a pénzpiaci és a nem pénzpiaci befektetési alapok, illetve a kockázati tőkealapok által kibocsátott befektetési jegyek állománya nem szerepel az külön nevesítve idősorokban, ott ezek az állományok a részvények és egyéb részesedések állományával együtt, mint tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok kerülnek bemutatásra. Habár a számviteli előírások megengedik a kötésnapra vonatkozó elszámolást, a statisztikai mérlegben minden jelentőnek értéknapra vonatkozóan kell megadnia a tulajdonában lévő értékpapírok állományát, vagyis csak azok az értékpapírok szerepelnek az idősorokban, amelyek a publikált időszakban - már vagy még - az adatszolgáltató hitelintézet tulajdonában vannak, állományuk megjelenik az értékpapírszámlájukon.

A mérleg forrás oldalán a kibocsátott értékpapírok névértéken szerepelnek. A kapcsolódó értékelési különbözetek az Egyéb források között jelennek meg. A kibocsátott értékpapírok tulajdonosi megbontása az értékpapírstatisztikai jelentésekből származó információk alapján történik.

A külföldieknek nyújtott hitelek és a külföldi monetáris pénzügyi intézményeknél elhelyezett betétek bruttó tőkeösszege, a külföldi kibocsátó által kibocsátott értékpapírok könyv szerinti értéke mellett itt kerül kimutatásra a hitelintézetek tulajdonában lévő valutakészlet állománya is. A külföldi, illetve a belföldi eszközökhöz kapcsolódó felhalmozott kamatok, értékvesztések és értékelési különbözetek megjelenítésében nincs eltérés.

A külföldi partnerek által elhelyezett betétek, valamint a tőlük felvett hitelek mellett itt kerülnek kimutatásra a hitelintézet által kibocsátott, külföldiek tulajdonában lévő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok is. A kibocsátott értékpapírok tulajdonosi megbontása az értékpapírstatisztikai jelentésekből származó információk alapján történik. A külföldi, illetve a belföldi forrásokhoz kapcsolódó felhalmozott kamatok és értékelési különbözetek megjelenítésében nincs eltérés.

A külföldi eszközök és a külföldi források különbsége.

A tartós bérletre vonatkozó szerződés szerint igénybe vett tárgyi eszközök és immateriális javak - ellentétben a nemzetközi számviteli előírásokkal – a statisztikai mérlegben nem a Tárgyi eszközök és immateriális javak között kerülnek kimutatásra, ezek állománya az Egyéb eszközök között jelenik meg. Hasonlóan, az ilyen ügyletekből eredő kötelezettségek is az Egyéb források állományával együtt szerepelnek az idősorokban.

Az adatszolgáltatók által a statisztikai mérlegben jelentett mérlegfőösszegnek meg kell egyeznie a számviteli mérlegfőösszeggel. Ez az egyezőség azonban a publikált idősorokban már nem áll fenn amiatt, hogy a hiteleken képzett értévesztések és az – eltérő számviteli és statisztikai számbavételhez kapcsolódóan keletkező – értékelési különbözetek állománya - összhangban a nemzetközi gyakorlattal – átkerül a mérleg forrásoldalára, és a céltartalék állományával együtt kerül publikálásra. Ennélfogva a statisztikai idősorokban publikált mérlegfőösszeg a hitelekhez és elhelyezett betétekhez kapcsolódó értékvesztések és értékelési különbözetek állományának összegével nagyobb lesz, mint a hitelintézetek jelentett mérlegfőösszeg adata. Az eszköz oldali értékpapírok esetében az eltérő kötésnapból és értéknapból adódó különbségek állománya is az Egyéb eszközök állományában kerül megjelenítésre. Mivel ez eltérés lehet akár negatív is, így az eltérő módszertan miatt keletkező állományok csökkenthetik, vagy akár negatívvá is tehetik az Egyéb eszközök állományát. Az operatív lízing eltérő számviteli és statisztikai kezelése miatt keletkező eltérések ugyancsak az Egyéb eszközök/Egyéb források állományában jelennek meg a publikációkban.

A pénztartó szektorba tartozik a belföldi monetáris pénzügyi intézményeken, a központi kormányzaton és a külföldi partnereken kívül valamennyi szektor, vagyis a nem pénzügyi vállalatok, a nem pénzpiaci befektetési alapok, az egyéb pénzügyi vállalatok, a helyi önkormányzatok, a TB alap, a háztartások, valamint a háztartásokat segítő nonprofit intézmények.

Az egyes pénzmennyiségi kategóriák meghatározásakor a különféle pénzügyi eszközök besorolása annak függvényében történik, hogy azokkal milyen tranzakciós költséggel, milyen széleskörűen lehet fizetést teljesíteni, és hogy milyen mértékben őrzik meg az értéküket. A monetáris bázis (M0) összetevői a forgalomban lévő készpénz, a hitelintézetek MNB-nél vezetett bankszámlái, valamint az MNB-nél egy napra lekötött betétei. A szűken értelmezett pénzmennyiség (M1) a pénztartó szektorok tulajdonában lévő készpénz állományán túl magában foglalja az általuk elhelyezett folyószámlabetétek állományát is. A közbenső pénzmennyiség (M2) az M1 elemein túl a pénztartó szektorok által két évnél nem hosszabb eredeti lejáratra lekötött betéteket tartalmazza. A szélesebb értelemben vett pénzmennyiség (M3) az M2-n túl magában foglalja a pénztartó szektorokkal kötött repó típusú ügyletekből származó forrásokat, illetve a tulajdonukban lévő, a pénzpiaci befektetési alapok által kibocsátott befektetési jegyek, valamint a hitelintézetek által, legfeljebb két éves eredeti lejárattal kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok állományát.

A konszolidált mérlegben nem szerepelnek a beföldi monetáris pénzügyi intézmények (MPI-k) egymás közötti ügyletei, vagyis a belföldi MPI-knek nyújtott vagy a tőlük felvett hitelek, az általuk vagy náluk elhelyezett betétek, az általuk kibocsátott értékpapírok közül azok, amelyek belföldi MPI tulajdonában vannak. Ugyanakkor a konszolidált mérlegnek része a külföldi MPI-vel kötött ügyeletekből eredő követelések és kötelezettségek állománya, valamint a belföldi MPI-kben való tulajdonosi részesedések sem kerülnek kikonszolidálásra.

Csak a lakosság részére – köztük a hitelintézetek által a saját dolgozóik részére - nyújtott hitelek kerülnek megjelenítésre a lakáscélú hitelek és a fogyasztási hitelek között. Az önálló vállalkozók és a nem pénzügyi vállalatok részére folyósított gépjármű hitelek és lakáshitelek az Egyéb hitelek között szerepelnek a jelentésekben. A hitelek állománya magában foglalja a lízing állományát is. (A hitelintézeteken kívül a pénzügyi vállalkozások is nyújtanak hiteleket a háztartások részére, ezek az állományok azonban nem jelennek meg a monetáris pénzügyi intézmények adataiból készült publikációkban.)

Annak megfelelően kerül besorolásra egy hitelkártyához kapcsolódó hitel a kamatozó vagy a nem kamatozó állományok közé, hogy a hónap utolsó napján az igénybe vett állomány éppen kamatozik-e. Amennyiben egy ügyletnél egyszerre van kamatozó és nem kamatozó rész is, ott a kamatozó állomány kamatozó hitelkártya-követelésként, az ugyanazon ügylet nem kamatozó része pedig nem kamatozó hitelkártya követelésként kerül be az idősorba.

Pénzügyi vállalatnak minősülő passzív vagyontömeg. Kollektív befektetési forma, amely befektetési jegy kibocsátása útján, több befektetőtől gyűjt tőkét abból a célból, hogy meghatározott befektetési politikának megfelelő eszközökbe befektesse azt.

Befektetési alapkezelési tevékenység végzésére vonatkozó engedéllyel rendelkező, kollektív portfóliókezelési tevékenységet végző pénzügyi vállalat. A hazai gyakorlatban az egyéb pénzügyi közvetítők alszektorában szerepel a statisztikákban.

A befektetési alap, mint kibocsátó által sorozatban forgalomba hozott, a befektetési alappal szembeni, a befektetési alap kezelési szabályzatában meghatározott követelést és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír.

A befektetési politika határozza meg az alapok által vásárolható befektetési eszközök körét és fajtáját. A befektetési alapokat befektetési politikájuk szerint külön kategóriákba soroljuk.

A befektetési alap által kibocsátott befektetési jegyek összértéke valamely időszak végén. A befektetési alap eszközeinek és befektetési jegyeken kívüli kötelezettségeinek különbségeként kerül meghatározásra.

Pénzügyi vállalatnak minősülő, főtevékenységként biztosítási tevékenységet végző gazdasági társaságok, egyesületek vagy fióktelepek. Fő kötelezettségeik a biztosítástechnikai tartalékok.

A biztosítások kockázati ismérvek alapján elhatárolt két fő csoportja, amely nem-életbiztosítási vagy életbiztosítási ág lehet.

A biztosítástechnikai tartalékok képzésének, illetve a tőkeszükséglet számításának céljából, a kockázatok természete alapján történő minimálisan elvárt elkülönített kezelése szerinti, a biztosítási és viszontbiztosítási kockázatoknak a homogén csoportja, az Európai Bizottságnak a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II irányelv) 86. cikk (1) bekezdés e) pontjában meghatározott tárgykörben kiadott rendeletének I. melléklete szerint.

A biztosítók és a viszontbiztosítók speciális hosszú lejáratú kötelezettsége a biztosított ügyfelekkel, kedvezményezettekkel szemben. Ide tartozik a biztosítástechnikai tartalék, a függőkár tartalék, az eredménytől függő és független díjvisszatérítési tartalék, a káringadozási tartalék, valamint befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások szerződői javára végrehajtott befektetések után képzett biztosítástechnikai tartalék.

Olyan biztosító, amely mind az élet, mind a nem-élet ág művelésére jogosult. A biztosítási törvény 1996. január 1-jei hatálybalépése után hazánkban kompozit biztosító nem alapítható. A hatálybalépés előtt már kompozit engedéllyel rendelkező biztosítók azonban mindkét ágat tovább művelhetik.

Valamely ország (rezidensek) külfölddel (nem rezidensekkel) kapcsolatos tranzakcióinak koherens módon összeállított elszámolása. Fő alkotóelemei a folyó fizetési mérleg és tőkemérleg, valamint a pénzügyi mérleg. A folyó fizetési mérleg tartalmazza a rezidensek nem-rezidensekkel folytatott áruforgalmi, szolgáltatási, illetve elsődleges és másodlagos jövedelem tranzakcióit, míg a tőkemérleg a viszonzatlan és nem-termelt, nem-pénzügyi javakkal kapcsolatos vagyonmozgásokat tartalmazza. A pénzügyi mérleg ezek finanszírozását mutatja be funkcionális kategóriák szerint: közvetlentőke-befektetések, portfólióbefektetések, pénzügyi derivatívák, az ezeken kívüli egyéb befektetések, valamint a monetáris hatóság nem rezidensekkel szembeni likvid devizaeszközei (tartalékeszközök) formájában.

A folyó fizetési mérleg tartalmazza a rezidensek nem rezidensekkel folytatott áruforgalmi, szolgáltatási, elsődleges és másodlagos jövedelem tranzakcióit.

Az elsődleges jövedelmek a termelési tényezők és a pénzügyi eszközök használatával, illetve a termelési adókkal és támogatásokkal kapcsolatos bevételeket és kiadásokat tartalmazzák. Ide tartoznak a munkából származó jövedelmek, a befektetések jövedelmei, illetve az egyéb elsődleges jövedelmek (leginkább az EU-tól származó termék- és termelési adók, támogatások)

A másodlagos jövedelmek közé azon bevételek és kiadások tartoznak, amelyek a jövedelmek újraelosztásával kapcsolatosak, a rezidensek és nem-rezidensek közötti folyó transzferek, viszonzatlan juttatások. Ide tartoznak a jövedelemadók, a társadalombiztosítási járulékok és juttatások, a segélyek és a biztosítási prémiumok, a magánszemélyek és különböző szervezetek folyó átutalásai, a nemzetközi szervezeteknek fizetendő és tőlük kapott különböző juttatások.

A tőkemérleg a rezidensek és nem-rezidensek közötti viszonzatlan és nem termelt, nem pénzügyi javakkal kapcsolatos vagyonmozgásokat tartalmazza.

Hazai kritériumok a speciális célú vállalatok azonosítására a következők: Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, amely közvetlenül vagy közvetett módon külföldi irányítás alatt áll. A hazai gazdaságban való jelenléte minimális, azaz a foglalkoztatottak létszáma leggyakrabban 0, vagy maximum 5 fő. Ugyanakkor mérlegfőösszege jelentős, több milliárd forintos nagyságrendű. Fő tevékenysége jellemzően passzív pénzügyi, illetve passzív közvetítői. Kevés fajta eszköz és kötelezettség lehet a mérlegében, ezek a vállalatcsoporthoz kötődnek vagy kevés külső partnerrel szemben állnak fent, bevételeik és kiadásaik is vállalatcsoporton belüliek vagy néhány külső partnerrel kapcsolatosak, amely zártkörű tevékenységre utal. A cég nem áll kapcsolatban a piaccal. Árbevétele minimális, maximum évente 500 millió forint, hacsak nem passzív közvetítő tevékenységet folytat. A vállalat pénzügyi eszközei és forrásai döntően (90% felett) külfölddel szemben állnak fent, illetve a bevételei és kiadásai (ha számottevőek) döntően külföldről származnak, illetve külföldre irányulnak. Mivel a hazai gazdasággal való kapcsolatuk minimális, ezért a hazai közgazdasági folyamatok elemzésére az MNB az SCV-k nélküli adatokat használja.

A külső egyensúly mérőszáma, a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes egyenlege. Ha az egyenleg pozitív, akkor finanszírozási képességről beszélünk, ha negatív, akkor finanszírozási igényről.

A külső egyensúly mérőszáma, a pénzügyi mérleg egyenlege, a külfölddel kapcsolatos követelés- és tartozás tranzakciók különbsége. Ha az egyenleg pozitív, akkor finanszírozási képességről beszélünk, ha negatív, akkor finanszírozási igényről.

A pénzügyi mérleg Magyarország és a külföld között az adott időszakban bekövetkezett finanszírozási tranzakciókat mutatja finanszírozási formánként (közvetlentőke-befektetések, portfólióbefektetések, pénzügyi derivatívák, egyéb befektetések, nemzetközi tartalékok).

A nemzetközi tartalékok nem-rezidensekkel szemben fennálló olyan likvid pénzügyi és nem pénzügyi eszközök, amelyek a monetáris hatóság (központi bank) ellenőrzése alatt állnak és számára azonnal hozzáférhetők. A nemzetközi tartalékba sorolt pénzügyi eszközök a monetáris aranyból a nem-allokált aranyszámlák, az SDR követelések, az RPF, azaz a Tartalékpozíció a Nemzetközi Valutaalapnál, a devizakövetelések: valuta, folyószámla, betét, értékpapír és egyéb követelések. A nemzetközi tartalékok közül nem-pénzügyi eszköznek tekintjük a monetáris aranyként kimutatott tömbaranyat és az allokált aranyszámlákat.

A fizetésimérleg-azonosság szerint a folyó és tőkemérleg együttes egyenlege (a nettó finanszírozási képesség vagy igény) megegyezik a pénzügyi mérleg egyenlegével. A gyakorlatban a kétféle módon számított mutató (nettó finanszírozási képesség vagy igény) közötti eltérés a NEO, a tévedések és kihagyások egyenlege (statisztikai hiba), amely amiatt keletkezik, hogy a statisztika összeállítása eltérő adatforrásokra (banki, vállalati, kormányzati jelentések) épül. Az egyes adatforrások közötti értékelésbeli, időbeli és egyéb eltérések, esetleges számbavételi hibák következtében a valóságban a kettős könyvelés elvéből következő egyezőség csak véletlenszerű lehet, ezért szerepel az egyenlegező tétel, a NEO.

A bruttó külső adósság egy adott időpontban a gazdaság rezidens szereplői nem-rezidensekkel szemben fennálló, hitelviszonyon alapuló kötelezettsége, amely jövőbeni tőke visszafizetési és/vagy kamatfizetési kötelezettséggel jár.

A nettó külső adósság az adósság típusú követelésekkel és monetáris arannyal csökkentett bruttó külső adósság.

Az idősorok a gazdasági folyamatok időbeli alakulását írják le. Az idősorok viselkedését nagymértékben befolyásolhatják olyan tényezők, amelyek különböző évek azonos időszakaiban (hónap vagy negyedév) azonos irányban és közel azonos mértékben hatnak az idősor alakulására. Ilyen tényezők lehetnek az időjárás, a különféle adminisztratív hatások vagy társadalmi hagyományok. Ezeket együttesen szezonális hatásnak nevezzük. Az elemzők gyakran a folyamatok olyan jellemzőire kíváncsiak, amelyeket a nagymértékű szezonális hatás elfed, ezért szükség van ennek eltávolítására. A szezonalitás kiszűrését szezonális kiigazításnak nevezzük, a szezonalitástól megtisztított adatokat nevezzük szezonálisan igazított adatoknak.

A nemzetközi tartalékok nem-rezidensekkel szemben fennálló olyan likvid pénzügyi és nem pénzügyi eszközök, amelyek a monetáris hatóság (központi bank) ellenőrzése alatt állnak és számára azonnal hozzáférhetők. A nemzetközi tartalékba sorolt pénzügyi eszközök a monetáris aranyból a nem-allokált aranyszámlák, az SDR követelések, az RPF, azaz a Tartalékpozíció a Nemzetközi Valutaalapnál, a devizakövetelések: valuta, folyószámla, betét, értékpapír és egyéb követelések. A nemzetközi tartalékok közül nem-pénzügyi eszköznek tekintjük a monetáris aranyként kimutatott tömbaranyat és az allokált aranyszámlákat.

A pénzügyi számlák a nemzeti számlák része, a teljes gazdaság és a gazdasági szektorok pénzügyi kapcsolatait bemutató statisztika. Bemutatja a gazdasági szektorok pénzügyi eszközeinek és kötelezettségeinek állományát, és az állományváltozások összetevőit (tranzakciókat, átértékelődéseket és egyéb volumenváltozásokat). Legfontosabb mutatói a nettó pénzügyi vagyon és a nettó finanszírozási képesség. Világszinten egységes statisztikai szabványok (SNA, ESA) alapján készül.

A pénzügyi eszközök és a kötelezettségek állományának különbsége valamely szektor vagy a teljes gazdaság esetében.

A pénzügyi számlákban adott időszakra vonatkozóan a pénzügyi eszközök és a kötelezettségek tranzakciójának különbsége, a nettó pénzügyi vagyon tranzakcióból eredő változása, más néven pénzügyi megtakarításnak is nevezik.

Általában az államháztartás bruttó, névértékes, konszolidált (az úgynevezett maastrichti) adósságát jelenti, amely az államháztartás kötelezettségei közül a betétek, hitelek és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok állományát mutatja.

Az alapvető tőke (mint az elsődleges alapvető tőke és kiegészítő alapvető tőke összege) és a járulékos tőke összege. A szavatolótőke rendeltetése a hitelintézet működéséből fakadó kockázatok vagy veszteségek fedezése, amint ezek felmerülnek. A kockázatok alapján megállapított tőkekövetelményt mindenkor meg kell haladnia. A legfontosabb szavatolótőke elem az elsődleges alapvető tőke, amely meghatározott feltételeket teljesítő kibocsátott tőkeinstrumentumokból (elsősorban részvényekből), a hozzájuk kapcsolódó ázsióból, az eredménytartalékból, a halmozott egyéb átfogó jövedelemből, egyéb tartalékokból és általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékokból áll.

A tőkekövetelmény a hitelintézet számára előírt szavatolótőke minimum, amely a tevékenységéből fakadó kockázatok alapján kerül megállapításra, ami az ún. I. pilléres minimum tőkekövetelmény, a felügyeleti felülvizsgálat keretében előírt többlettőke-követelmény (II. pillér) és a jogszabályban meghatározott tőkepufferek összege. A különböző kockázatokra vonatkozó tőkekövetelmények megállapítása a hitelintézet adatai alapján történhet jogszabályban rögzített módon és paraméterekkel (sztenderd módszerek), a jogszabályi keretfeltételek teljesülése esetén a mindenkori Felügyelet által a hitelintézet kérésére engedélyezett módszer eredményeként (belső modellek) és a Felügyelet jogszabályi felhatalmazáson alapuló döntésével (pl. II. pillér, egyes pufferek).

A biztosító vagy viszontbiztosító rendelkezésére álló tőkeösszeg, amely a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szemben fennálló követelések kielégítésébe tőkeként azonnal, harmadik fél hozzájárulása nélkül bevonható, és amely arra szolgál, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító akkor is teljesíteni tudja kötelezettségeit, ha erre a beszedett díjak és a biztosítástechnikai tartalékok nem nyújtanak fedezetet

Az a pénzösszeg, melynek megkövetelése azt biztosítja, hogy a biztosító egy éven belül fél százaléknál kisebb valószínűséggel kerül fizetésképtelen helyzetbe. A fedezésére szolgáló figyelembe vehető szavatoló tőkéből a biztosító még akkor is teljesíteni tudja biztosítási szerződéseiből eredő fizetési kötelezettségeit, ha a jövő nem úgy alakul, ahogy tervezte a biztosítástechnikai tartalékok képzésekor (azaz ahogy múltbeli tapasztalatai alapján várható lett volna).

A figyelembe vehető szavatolótőke és szavatolótőke-szükséglet hányadosa, amely azt mutatja meg, hogy a biztosító rendelkezik-e elegendő tőkével a biztonságos működéshez. Szavatolótőke-aránynak vagy szolvencia-hányadosnak is nevezik.

Olyan életbiztosítási termék, amelynél a biztosító a biztosítási szerződés alapján képzett biztosítástechnikai tartalékot az általa létrehozott, önálló befektetési politikával rendelkező, elkülönítetten kezelt - azonos értékű, elméleti elszámolási részekből (befektetési egységekből) álló - eszközállományokba (eszközalapokba) vagy más, befektetési alapkezelésre jogosult társaság által kezelt befektetési alapokba helyezi befektetés céljából, a szerződő választásától függően, a szerződésben előre meghatározott szabályok szerint.

Saját tőke arányos eredmény, azaz az adózott eredmény és a saját tőke hányadosa -általában- %-os formában kimutatva.

Az Öpt. alkalmazásában az az alapnyilvántartás, amelyen a pénztár gazdálkodása és üzemvitele alapul, és amelyet a pénztár - számviteli rendjével összhangban - a pénztártagok részére vezet. A pénztár gazdálkodása során az egyéni számla tartalmazza a pénztártagok rendszeresen fizetett tagdíjának, egyéb befizetéseinek és a munkáltatói tag hozzájárulásának azt a részét, amelyet a pénztár a tagjai számára a szolgáltatások fedezeteként jóváír, illetve a tagnak a pénztárral szembeni követeléseként az alapszabályban rögzítettek szerint elismer, továbbá a támogató rendelkezése szerint az általa nyújtott adományból a tag számára jóváírandó összeget.

Az Öpt. alkalmazásában a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére a pénztártagok által vállalt kötelezettségként, rendszeresen fizetett pénzbeli hozzájárulás, amelyet a munkáltató az Öpt-ben meghatározott szabályok szerint, munkáltatói hozzájárulás jogcímen részben vagy egészben átvállalhat. A tagdíj - minden pénztártagra kötelező - legkisebb mértékét a pénztár alapszabálya határozza meg.

Az Öpt. alkalmazásában a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 44/A. §-a szerint a magánszemély rendelkezése alapján az adóhatóság által a magánszemély javára a pénztárhoz átutalt összeg.

A tagsági jogviszonynak a belépéstől a nyugdíjszolgáltatás megnyílásáig terjedő időszaka.

Az Öpt. alkalmazásában a nyugdíjkorhatár elérése után a pénztártag részére, az egyéni számláján nyilvántartott összeg terhére, az alapszabályban rögzített módozatoknak megfelelően választása szerint egy összegben vagy járadék formájában, illetőleg e kettő kombinációjaként történő pénzbeni kifizetés.